1989-ben születtem, Budapesten. 2009-ben érettségiztem Pesten a XVI. kerületi Corvin Mátyás Gimnáziumban, s jelenleg az ELTE TTK fizika szakos hallgatója vagyok. 12 éve kezdtem modelleket építeni. Az évek során különféle témákban dolgoztam ki maketteket, diorámákat. Kezdetben a haditengerészet, majd az építészet témaköreivel foglalkoztam. 2002-ben néztem fel először a csillagok világába, majd egy 9 cm-es refraktorral kezdtem az égi ismerkedést. A szelenográfiai makettek ötlete is első holdészleléseim hatására merült fel. A manuális beállítottságom egészen kisgyerekkorom óta felfedezhető. Mindig a távoli megfoghatatlan dolgok érdekeltek, melyeket nem lehet csak úgy „levenni a polcról” és megvizsgálni. Az ilyen módon érdeklődésem középpontjába kerülő dolgokat megszállottan kézzelfoghatóvá akarom tenni azáltal, hogy létrehozom őket kicsinyítve. Makettjeimet kettős céllal építem. Egyrészt mindig ott van a kihívás a témában, hogy vajon sikerül-e, az igencsak meredek megvalósítási terveket életre kelteni. Másrészt a vágy hajt, hogy a kezemben tartsam azt, ami aktuálisan foglalkoztat. Ebből az is következik, hogy a makettjeim tervezésénél és építésénél mindent felülbíráló szempont az élethűség és az objektivitás. Minden erőmmel igyekszem elzárkózni a fiktív jellegű, fantáziákon alapuló makettépítéstől. A legfőbb cél a valóság tökéletes, egzakt lemásolása, ami a gyakorlatban természetesen sosem lehet „tökéletes”, így mindig lesz hova fejlődni. A reliefek megépítésének kísérleteit 2004 őszén kezdtem, majd sokszáz kudarcba fulladt próbálkozás során alakult ki lassan, az itt bemutatott koncepció. A Holdat is 2004-ben kezdtem felfedezni, addig egyáltalán nem tartottam érdekes észlelői célpontnak.
Mára már módosult a véleményem, de még mindig szívesebben tekintek a Naprendszeren túlra. Csillagászati felvételeim története a 2004-es Vénuszátvonulással kezdődik. Életem első „asztrofotója” a Nap előtt haladó bolygószomszédunkról készült. A következő időszak kezdeti szárnypróbálgatásaimmal telt. Két évvel később már az asztrofotós felszerelést építgetve, első mélyeges élményeimmel készültem a képrögzítés komolyabb szintjeire lépni. Ez a folyamat a mai napig tart és természetesen sosem áll le. A fotózás útjára, a már régebben tevékenykedő magyar és külföldi amatőrök lenyűgöző felvételei csalogattak, de a kamera mögött ismét visszaköszön a távoli „láthatatlan-megfoghatatlan„ üldözése.
A Hold felszínéről készült diorámát először 2007-ben a Miskolcon megrendezett, I. Földtudományi Diákkonferencián mutattam be, ahol I. helyezést értem el, és a zsűri a különdíjat is a bemutatott pályamunkámnak ítélte meg. Azóta számos helyen publikáltam munkáimat, s a 2008-as 17. Ifjúsági Tudományos és Innovációs tehetségkutató versenyen is beneveztem a Kepler-diorámát. Ez utóbbin II. lettem.