A fent bemutatott térképet a Royal Astronomical Society által nyilvánosságra hozott adatbázis alapján Google térkép segítségével készítettem el.
További fényszennyezettséget ábrázoló térképek itt érhetők el.

A Tata közeli Gerecse-hegységben lévő vadászház, egyik legkedvesebb észlelőhelyem. A terület a Rákóczi vadásztársasághoz tartozik. Az északkeleti és nyugati horizont 30°-os magasságig takarásban van, máshol 15-20°-on van a látóhatár. Nagy előny, hogy a vadászház az erdő közepén van, így a kerti lámpák eloltásával a közvetlen fényforrások teljesen megszűnnek. Ennek ellenére az ég háttérfényessége elég zavaró 7-8 percnél hosszabb expozíciók esetén.

Ezen észlelőhelyem a Balaton északkeleti részén a tótól néhány kilométerre fekvő, kis faluban van. Az észlelőrét funkcióját a nyaralónk kertje tökéletesen ellátja. Fákkal tarkított terület, kelet felé 40°-ig látni, az északi és déli horizont viszont szabad. Jó átlátszóság esetén használható vizuális és fotografikus munkára is, de a szomszédos Lepsény és a közeli Veszprém fényei azért éreztetik hatásukat. Érdekes jelenség, hogy az ég minősége általában a Balaton irányában a legjobb, s pára sosem érkezik a tó felől.

A főváros „narancs-egéről” sajnos nem sok pozitívum említhető. Egyszóval az égbolt katasztrófa! A fényszennyezés olyan mértékű, hogy a Hold észlelésén kívül nem is próbálkozok mással. A fény még önmagában nem lenne annyira zavaró, de a város felett, állandó jelleggel szétterülő pára-szmog keverék sokat ront az égminőségen. Ez abból látszik, hogy ritkán, egy-egy nagyerejű hidegfront után, kora-őszi hajnalokon gyengén derengő tejút is megjelenik a zenit körül. Egy átlagos éjjelen vizuálisan 3,5-4 mag-os határfényesség már jónak mondható. A várost elhagyva az ég rohamosan sötétedik.

Az ország északkeleti részén, Bódvarákó mellett, az Esztramos-hegyen található egyik legjobb minőségű észlelőhelyem. Az terület távol esik minden nagyváros zavaró fényburájától. Az ég fotografikus szempontból jó, 10-15 perces expozíciókat is elbír. A minőségi égnek sajnos hátulütője, a rendkívül kényelmetlen terep, illetve a távoli áramforrás.

Az amatőrcsillagászok körében népszerű, mátrai Ágasvár-csúcs közelében remek lehetőség nyílik a minőségi asztrofotózásra. A mátrai környezet, közvetlen fényforrásoktól távol eső, magasan fekvő területe, mind fényszennyezés szempontjából, mind légkör adottságait tekintve megfelelő, s fővároshoz közeli fekvése miatt kevésbé kényelmetlen. A sötét égnek itt is ára az áramforrás hiánya, ugyanakkor ez kizárja az éjjel fölöslegesen villogó lámpák lehetőségét. A Magyar Csillagászati Egyesület is rendszeresen szervez csoportos észlelőhétvégéket Ágasváron.

Bózsva egy kis falu a Zempléni-hegységben az ország északkeleti sarkában. Érintetlen tájon, távol a nagyvárosok zavaró fényétől egy hegyoldalból van kilátásom az égre. A 40-50 km távolságú Kassa fényei láthatóak az északi horizonton, azonban dél és kelet felé olyan jelenség figyelhető meg ami már nincs sok az országban: fekete felhő! Románia felől semmilyen zavaró fényhatás nem látszik. Az észlelésre használt terep meglehetősen vadregényes, az „észlelőrét” 40°-os lejtője folyamatos rendet és odafigyelést igényel a műszerek között, ugyanis az eszközpark könnyen nekiindul a meredek hegyoldalban.